Az ördög ütlegelő kezei

2010.10.18. 13:30

Az ördög jobb és balkeze filmkritika

Nézzük, mi is történt 1970-ben? Megszületik az ABBA, feloszlik a Beatles, megjelenik az első mikroprocesszor és a floppy, de ezek számunkra teljesen érdektelen események. Ami ezeknél sokkkalta fontosabb, hogy kezdetét veszi egy csodálatos filmtörténeti korszak, egy új időszámítás kezdete, a spagetti westerneké, melyek kezdetben csak európa határain belül törnek uralomra majd szép lassan bekebelezik az Egyesült Államokat is.

 
A spagetti westerneket elvileg két csoportba lehetne sorolni de az igazság az, hogy a műfajnak valójában egy nagy halmaza és két igazi mestere van csak, Bud Spencer és Terence Hill. De mit is jelent a spagetti western fogalom és miben különbözik a hagyományos westernfilmektől? Első és legfontosabb különbség, hogy ezeket a filmek nem az USA-ban gyártották és a főszerepeket nem hollywoodi sztárok játszották. Ezek a mozik egytől egyig európában készültek és a főszereplők általában olasz vagy spanyol színészek voltak. A második különbséget a történetvezetésben és annak felépítésében, megvalósításában kell keresnünk. A spagetti westernek inkább vígjátékoknak nevezhetőek mint vérbeli akciówesterneknek. Persze vannak olyan filmek amelyek nagyon komolyan veszik magukat és megpóbálnak az amerikai normának megfelelni, hol kisebb hol pedig nagyobb sikerrel, de ezeket a műveket már inkább a rendes westernek közé soroljuk. A Bud Spencer és Terence Hill szereplésével készült vadnyugati moziknak azonban megvannak a maga alaptörvényei. Ilyen törvény például, hogy kerülik a véres jeleneteket, gyakran nagyobb hangsúlyt fektetnek a test elleni küzdelemre, mint a fegyverpárbajokra és kötelezően megjelenő vígjáték elemeket használnak a valódi feszültségkeltést pedig messze elkerülik. Természetesen vannak olyan filmek amelyek hajlandóak ezeket a törvényeket felrúgni, de ezekből jóval kevesebb is ilyen esetekben általában Hill és Spencer mester külön játszanak.

Biztosan sokan bámulják most furcsa tekintettel a monitort miközben az jár a fejükben, hogy nyilvánvalóan elveszítettem a józan ítélőképességemet amiért egy ilyen filmről akarok bármit is írni. Meg tudom magyarázni. Először is, tekintettel vagyok arra, hogy hétvége van, ezért semmilyen mélyreszántó gondolattal nem szeretném leterhelni a pihenésre vágyó olvasókat, másodszor pedig szerintem ezek kíváló filmek és nem csak a maguk műfajában, harmadszor pedig nem nagyon tudok róla, hogy ezekről a filmekről itthon írtak volna kritikát, tehát gyakorlatilag ebben a percben történelmi eseménynek lehettek tanúi.

Az Ördög Jobb és Bal Keze 1970-ben debütált az olasz mozikban Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével Giampiero Giunti rendezésében. A forgatókönyvet Enzo Barboni írta akinek később a második részt és a Nincs kettő négy nélkül című klasszikust is köszönthettük. A két színész pályafutását gyakorlatilag az "Isten megbocsájt én nem" című közös prodokciójuk alapozta meg, melyet '68-ban forgattak, de igazából az Ördög jobb és bal keze hozta meg a valódi sikert számukra. Ebben már abszolút összeszokottan és kiforrottan játszottak együtt és ezzel indították hódító útjára a spagetti westerneket. A sztori természetesen nincs a végtelenségig bonyolítva, úgy is mondhatnánk egyszerűbb mint egy magyar népmese.

"Joe (Terence Hill) hosszú útról tér éppen haza, ám egy kis nézeteltérése támad az egyik útszéli kocsmában. Nem nagy ügy, lepuffant két semmirekellő fejvadászt, az útonállók sebesült foglyát meg befuvarozza a városkába, ahol éppen bátyjával (Bud Spencer) kötözködik három elvetemült fickó. Csupán azon akad fenn, miért visel seriffcsillagot a bátyja.

A sheriff, aki egyébként vérbeli lótolvaj, nem örül különösebben testvérének, mert tudja, ahol öccse feltűnik, ott mindig történik valami. Most sincs másként, az "ördög jobb kezének" nevezett öcsköst igen csak bosszantják a helybéli hatalmasság, az Őrnagy, pökhendi emberei, akik szüntelenül zaklatják a környék mormon telepeseit azért, hogy távozásra bírva ôket, megkaparinthassák földjeiket. Ebből adódóan természetesen Joe végig azon munkálkodik, hogy lépten nyomon hülyére verje az Őrnagy embereit. Bátjya eközben "súlyos dilemmával" küszködik, ugyanis az őrnagy azért próbálja elüldözni a telepeseket, mert a határon túl legelő megbillogozatlan ménese pont azon a helyen lenne biztonságban, ahol most a mormonok élnek. A "sherriff"-nek ez azért jelent problémát, mert ha sikerül a telepeseket kizavarni, akkor nem fogja tudni olyan könnyen meglovasítani az ménest, azonban ha közbeavatkozik akkor a hivatali poszt valószínűleg ugrik úgy pedig sokkal neccesebb lesz megvárnia lótolvaj bandájának maradék tagjait. No persze végül az öccsével együtt karöltve szétrúgják az őrnagy és az általa felbérelt mexikóiak seggét is, főleg mivel Joe beleszeret a mormon vezető két lányába, akik úgy néznek ki mint két svéd topmodell. Joe számára az is öröm és bódottá, hogy a mormonok pártolják a többnejűséget, szóval igen csak motivált, hogy visszaverjék a rosszfiúkat. A probléma csupán annyi, hogy a mormonok nem erőszakos emberek így bamba arccal tűrik, hogy mind a mexikóiak mind az őrnagy emberei akkor verjék őket hülyére amikor csak kedvük tartja. Szerencséjükre azonban megérkezik Görény és Mimóza a "sherriff" csapatának tagjai akikkel együtt már egy egész ütős csapat áll össze ahhoz, hogy rendet tegyenek a nagy zűrzavarban.

A film óriási. Egyrészt azért mert öröm nézni (mint mindig) ahogy a Bud Spencer és Terence Hill folyamatosan egymást szívatja, másrészt félelmetesen jó zenék szólalnak meg a filmben, harmadrészt pedig ott vannak azok a csodálatos tömegbunyók. Mondjuk a legutolsó összecsapást egy kicsit túlspilázták közel 10 percig ütlegelik egymást a telepesek táborában, cserébe baromi nagyokat lehet röhögni a koreográfián.Az operatőri munkáról már nem is szólva, nagyon kellemes hangulatú képi világa van a filmnek. Vígjátéknak abszolút tökéletes bármelyik délutánra. A B.S és T.H filmek zenéje egytől egyig remekmű és az operatőrök is mindig tökéletes munkát végeznek. Az Ördög jobb és balkezének zenéjét Franco Micalizzi szerezte és a záróképsorok alatt hallható daltól libabőrös lettem. Mestermunka. Csak úgy mint Guido De Angelis és Maurizio De Angelis művei akik tucatnyi Bud Spencer film zenéjét szerezték.

A végére egy pár érdekesség a két színészről

Bud Spencer valódi neve Carlo Pedersoli, Terence Hillé pedig Mario Girotti. 

Bud Spencer jogi egyetemet végzett és elismert feltaláló, őrületes agyú fickó. Terence Hill a nevem senki című filmben együtt játszott Henry Fondával. Terence Hill a Keményfejűben együtt játszott fogadott fiával Rossal, aki '90-ben életét vesztette egy autóbalesetben.

Bud Spencer és Terence Hill a való életben is életre szóló barátok, utolsó közös filmjük a Bunyó Karácsonyig melyet '94-ben mutattak be.

Bud Spencer jelenleg 81, Terence Hill pedig 71 éves.


...és akkor jöjjön a mérleg:

 Pozitív: Negatív:
 Bud Spencer és Terence Hill                                                     Néhány jelenetben rosszul ütemezett vágások, de akkoriban ez nem számított valódi hibának.
 Kíváló zenék A végső "leszámolás" túlt hosszúra sikerült, pár perc után érdektelenné válik
 Jó párbeszédek
 Töménytelen mennyiségű bunyó

 

További szép napot mindenkinek!
Jin_Ke

A bejegyzés trackback címe:

https://power-on.blog.hu/api/trackback/id/tr792379708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Urgod 2010.10.18. 14:46:03

Nagyon jó kritika lett! :D Nekem mai napig ők a kedvenc színészeim :) Egyébként én jobban szeretem azokat a filmeiket, amelyikek "nem mennek ki a korból" mert ha azt vesszük egy Piedone filmen sokkal jobban látszódik, hogy régi, mint ezeken a spagetti western filmeken.

gunny · http://gunny.blog.hu/ 2010.10.18. 18:51:39

Jó kis kritika lett...Én nem vagyok oda annyira a Westernekért inkább csak a zenéjüket szeretem...Például a Volt egyszer egy vadnyugat szerintem egy borzalmasan unalmas film amúgy a zenéje meg zseniális.Bár lehet bennem van a hiba,mert tudom,hogy a Westernekre jellemző ez a kicsit lassú tempó.

Kalocsai Mária · http://zsirreceptek.blogspot.com 2010.10.18. 20:06:56

Én bizony nagyon kedvelem a Westernfilmeket! Régen, mikor adta a televízió ezeket a régi jó Bud Spencer Terence Hill filmeket mindig a TV előtt ült az egész család!

Millenotti · http://minecraftskill.blog.hu/ 2010.10.18. 20:14:10

@Kalocsai Mária: És ettétek a gömörcös zsíros kenyeret? XD

Bocs az offért, tudom, nem ide kéne, de szakadok a zsírreceptek blogon! :D

Urgod 2010.10.18. 21:43:07

@Kalocsai Mária: A Film+ a mai napig adja ezeket a fantasztikus filmeket. tavaly pl. Bud Spencer hét is volt :D

Én amúgy nagyon szeretem a westernes filmeket. A kedvenc westernes filmem pedig nem más, mint a Jó a Rossz, és a CSúf.

Szlavi · http://power-on.blog.hu/ 2010.10.19. 07:07:19

Remek írás, grat, Jin_Ke. Egyébként nagyon bejövősek ezek a kamu poén blogok, van bennük fantázia, én mindenképpen követni fogom őket :D Mari néni zsírreceptei, Rozi néni kutyája meg Misi bácsi háborús tapasztalatai. Ha van időtök nézzetek utánuk, nem tudom, hogy ki csinálja ezeket, de hatalmas respekt neki:D
süti beállítások módosítása