Az uralkodáshoz vezető út
2010.11.08. 06:02
Fable III játékteszt
Műfaj: RPG
Platform: X360, 2011-ben érkezik PC-re
Fejlesztő: Lionhead Studios
Kiadó: Microsoft Game Studios
Megjelenés: 2010 október 29.
Az ifjú koldusból legendás hős vált, aki kiűzte az országból a sötétséget és átvette a királyság feletti hatalmat. Öt év telt el a király halála óta, és Albion trónját átvette idősebbik fia, Logan. Ez az ifjú eleinte követte elődje politikáját, de a nagyszerű uralkodóból véres kezű diktátorrá vált. A gyárakban gyermekmunkásokat dolgoztatnak, az adók emelkednek, az emberek tiltakoznak. A hercegre, vagyis ránk hárul a feladat, hogy ennek véget vessünk, de az intervenció balul sül el, menekülőre kell fognunk., hogy aztán visszatérve forradalmat vezessünk a zsarnokság ellen. Itt kezdődik a Fable III.
A Lionhead és Peter Molyneux már régóta hangoztatják, hogy meséjük harmadik epizódja lesz az RPG sorozat legjobb, leg kiforrottabb része, a koronagyémánt. Ez sok szempontból igaz, hiszen összességében a Fable III egy nagyszerű játék, amely méltó folytatása elődeinek, de hatalmas visszalépések is tapasztalhatók. A Lionheades arcok mertek nagyot vállalni és újítani, hogy egy nagyobb piac előtt nyíljanak meg, de ezzel a háttérbe szorítottak sok dolgot, ami a Fable játékok nagy pozitívumai voltak. Ezekről majd később, nézzük a történetet.
Mint ahogy a bevezetőben is írtam, a zsarnok király öccsét/húgát alakítjuk, aki miután látja, hogy bátyja sanyargatja az Albioni lakosokat, próbál közbeavatkozni, leállítani Logant. Ez enyhén szólva is balul sül el, így tanítónkkal és a hűséges komornyikunkkal karöltve a vár titkos alagútjaiban kereket oldunk. Ez után vár minket a nagybetűs Szabadság. Innentől válnak elérhetővé a fő és mellékküldetések, valamint ettől a ponttól lesz bejárható Albion. Elsődleges célunk az lesz, hogy magunk mellé állítsuk az elnyomott tartományurakat, erős támogatókat szerezzünk, hogy aztán kitörhessen a forradalom. Ez a szakasz a játék sava-borsa, itt találkozunk a számtalan érdekes, változatos főküldetéssel, amelyek, mint már megszokhattuk rendkívül poénosra sikeredtek. Példának okáért az egyik küldetésben csirkének öltözve kell egy úr kotlósait összeterelni. Ez az úr úgy gondolja, hogy csak csirke jelmezben tudjuk ezt megtenni, mert így a szárnyasok azt hiszik, hogy közülük valók vagyunk, így beengednek minket a privát szférájukba. A farmer nem győzi hangsúlyozni, hogy óvatosan járjunk el, mert a csirkék összeesküdtek az emberek ellen, és ha hagyjuk, hogy az elménkbe férkőzzenek akkor végünk. És mindezt Albion hercegeként tesszük… na, szép.
Spark:
Magam sem hittem el de tudatalatt nagyon vártam a Fable 3-at. Viszont számomra nagy csalódás volt. Lehet azért mert nem játszottam a 2. résszel nem tudom, de engem nem fogott meg. Tény hogy Albion szép, nagy, és lélegző birodalom de ez nem az én stílusom.
Ha sikerült elegendő támogatót magunk mellé csábítani, akkor megkezdődhet a Lugaskői várkastély ostroma, melynek során letaszítjuk a bátyust a trónról és mi válunk Albion királyává. Igen ám, de ez még csak a játék fele, innentől egy évnyi kormányzás következik, rendeleteket hozunk, döntünk az ország sorsában, de vigyázni kell, mert valami még hatalmasabb és még gonoszabb fenyegeti az országot. Itt vált a történet kétségbeesettre, darkosra. Többet nem szeretnék lespoilerezni, de a lényeg, hogy az egy éves kormányzás és a titokzatos krízishelyzet kezelése után az emberek más szemmel fognak ránk tekinteni, és ez után kezdhetünk neki a maradék mellékszálnak és a gyűjtögetésnek.
A Fable II-nek remek fejlődésrendszere volt, nagyszerű inventory-ja, a harc, a gazdálkodás és az összes többi RPG elem is nagyszerűen eltalálták az arany középutat. Ezzel szemben a Fable III egyszerűsít, de a végletekig. Ez a casual gamereknek és azoknak, akik most játszanak először Fable játékokkal, vagy neadjisten RPG-kkel, tetszeni fog, de a Fable fanok és az RPG kedvelők értetlenkedve nézhetnek, sőt csalódhatnak a programban. Ezt tetőzi a rövid játékidő. Egy Fallout-nak a több mint száz órás játékidejével szemben a Fable III főküldetéseit 12 órára saccolom, amihez a mellékküldetések és a gyűjtögetés még egy húszast rátornáz. Nem rövid ez, a többi Fable sem volt hosszabb, de mégis. RPG-nek rövid, inkább egy kalandjátéknak felel meg. Most, hogy jobban belegondolok, lehet, hogy a Fable inkább ebbe a kategóriába sodródott át.
Szinteket nem kapunk, sőt az sincs már, hogy az a képességünk fejlődik, amit sokat használunk, ennél most egy sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, de mégis lebutított rendszert kapunk. Egy portálon belépve elénk tárul az „Uralkodáshoz vezető út”. Ez egy ködös, rejtélyes és kacskaringós út, amelyeken hatalmas vaskapuk jelképezik a szintlépést. Ezeket a kapukat nem bizonyos szakaszonként nyitjuk meg, hanem a történet előrehaladtával. Az utolsót akkor érjük el, amikor a trónra lépünk. Az uralkodáshoz vezető ösvényt ládák szegélyezik, a jobb oldalon elhelyezkedőkben a harci képességeink és fejlesztéseik, a bal oldaliakban az összes többi található (mozdulatok, mint például a hősi póz, a fütyülés, vagy a rémisztgetés, vagy a szakmák és fejlesztéseik, olyanok, mint a pitesütés a kovácsolás, vagy a lantművészet). Ezeket a ládákat úgynevezett Céhpecsétekkel tudjuk feloldani, minél komolyabb képességet szeretnénk feloldani értelem szerűen annál több ilyen pecsétre lesz szükségünk. Hogyan szerezhetünk céhpecséteket? Kapunk küldetések után, kapunk harc közben az elesett ellenfelek után, de akkor is, ha interakcióba lépünk a városiakkal.
A szerepjátékokban elengedhetetlen inventory teljesen eltűnt. Végtelen számú tárgyat tarthatunk magunknál, leltárazni nem tudjuk őket, sőt, még eladni sem tudjuk őket olyan egyszerűen. Hatalmas visszalépés, és eléggé frusztráló, hogy nem tudod, hogy most van-e nálad elég varázsital, vagy kéne még szerezni. Igaz, gyógyitalra sem lesz szükség, hiszen a játékban gyakorlatilag művészet meghalni. Itt is a jól bevált Call of Duty-s bevérzési rendszert kapjuk, de hiába, mert egészen bénának kell lennünk, hogy sikerüljön fűbe harapni. Én a játék végig vitele alatt egyszer sem dőltem ki, és ez jelzi, hogy mennyire egyszerű lett a játék. Állítsad feljebb a nehézséget te barom! Hát nem, mert nincs nehézség sem, alapból Very-very-very-very easy-ben kell játszanunk.
Főmenü gyakorlatilag nincs a játékban. Ehelyett a Start megnyomásával egy „Menedék” nevezetű helyre teleportálódunk, amit a komornyikunk őriz. Egy kör alakú termet képzeljetek el, közepén egy térképpel, amiről el lehet érni a küldetéseket, vagy az országot és városait, hogy ezen keresztül ingatlanokat, üzleteket vásároljunk. Bal oldalt egy polc, ahol az ajándékaink jelennek meg, valamint egy kis kosár, amiben hűséges segítőnk, a kutyánk státuszát figyelhetjük. A terem hátsó felében az Uralkodáshoz vezető út portálja található, az első felében pedig négy szoba. Az első kettőben ruháink és fegyvereink vannak, itt tudjuk meghatározni a hős kinézetét és fegyvereit értelemszerűen. A harmadik ajtó egy trófea szoba. A játékban kapott trófeákat láthatjuk a bal oldali falon, jobb oldalt a fel- és fel nem oldott achievementjeinket figyelhetjük. Középen egy nagy kupac arany, ide gyűlik minden bevételünk. Az utolsó szoba az online szoba, itt léphetünk be mások játékába, vagy itt hívhatunk meg embereket. Erről majd később.
A harcrendszer meglepően jóra sikerült. Gyakorlatilag a Fable II technikája továbbfejlesztve. Közelharci fegyvereinkkel…hát… közelharcolhatunk és védekezhetünk, emellett egy puskánk is lesz, amellyel távolról adhatjuk át a szeretetet, végső sorban pedig bevethetjük a nehézfegyverzetet, a mágiát. A Fable II-ben is többféle varázslatot használhattunk, de csak felváltva, itt kombinálhatjuk őket. Vessünk is egy pillantást a fegyverzetre, hogy pontosan hogyan. A varázslatot a kesztyűnkkel hajthatjuk végre, és itt akár két varázslatot is kombinálhatunk, mert hát... két kezünk van, így egészen meglepő dolgokat kreálhatunk. Mindent mindennel tudunk keverni, így például a tornádó-elektrosokk vagy a tűzlabda-jégvihar kombókkal sújthatjuk ellenfeleinket. A közelharci fegyverek lehetnek szablyák vagy pörölyök. Alapból kapunk egy-egy fegyvert, amiket apánk/anyánk (ez attól függően változik, hogy Fable II-ben nő vagy férfi voltunk, nekem például a Fable II első mentési slotjában női karakter volt, így nekem a Fable III-ban királynőként emlegetik az ősömet.) hagyott ránk. Ezek a fegyverek a cselekedeteinkkel és a fejlesztésekkel változnak. Például az én kardomnak csont markolata lett, mert sok csontvázat megöltem, kék rúnák világítottak a pengéjén, mert jó döntéseket hoztam. Emellett sok egyéb különleges fegyvert is vehetünk vagy találhatunk, de vigyázni kell, mert az összesen 20 ilyen fegyverből nem mindegyik jelenik meg a mi játékunkban, így kereskednünk kell majd Xbox Live-on keresztül. Lőfegyvereinkkel gyakorlatilag ugyan az a helyzet, mint a kardokkal, ezeket nem is ecsetelném külön. A kesztyűink szintén a fegyveres szobában találhatók, itt tudjuk kiválasztani, hogy melyikeket szeretnénk viselni a nyolc közül.
Mint az eddigi részekben is, a történet haladtával számtalan pontnál választanunk kell, hogy erkölcsileg helyes vagy helytelen módon fogunk cselekedni. Ezek határozzák majd meg karakterünk kinézetét és az emberek hozzánk való viszonyát. Ami kivetnivalót ebben találtam az, az, hogy sehol sem tudjuk lecsekkolni, hogy pillanatnyilag hogy is állunk a jó/rossz skálán. Azt vettem észre, hogy a teljesen jó kivitel után, amikor emeltem a boltjaim árain, máris félelemmel tekintettek rám és többen lehurrogtak. Jó lenne tudni, hogy mikor táncolunk annak a bizonyos pengének az élén.
Ha már végképp nincs semmi dolgunk, vegyünk egy pillantást királyságunkra. Albion gyönyörűen kivitelezett, hatalmas terület. Mivel a környezet elvileg ugyan az, mint a Fable második részében, ezért néhány helyszín vissza is köszön, mint például az egyik legjellegzetesebb terület, a Lugaskői piac. Természetesen az egész éra hatalmas ráncfelvarráson esett át. A terek hatalmasak és változatosak. Minden a klasszikus mese hangulatát adja vissza, ez
az amibe a legjobban beletrafáltak Molyneux emberei. Havas tájak a hegyekben tanyázó szegény népekkel, grandiózus királyi palota, amelyben minden percben zajlik az élet. A polgárság a piacon tengeti napjait, a kocsmák tele részeg csavargókkal, az gyári negyedben a már-már iparosodott város lakói igyekeznek munkába, vagy koldulnak a koromfüstös utcákon, sötét köpönyeges alakok járnak fel-alá a temetőben ki tudja milyen gonoszságon munkálkodva, az érintetlen mocsaras tájakon pedig tanyázó hippik élik különös életüket. A végtelenül hangulatos helyszínek megjelenítése is magával ragadó, bár talán kicsit többre is futotta volna a karakterek kidolgozásánál, mert azok néhol hagynak kívánnivalót maguk után, de ez már csak a csomó a kákán. Az összkép elbűvölő.
Elbűvölő, csakúgy, mint a játék hangjai. A helyszíneken nyüzsögnek az emberek, ha közelebb megyünk, mindegyiknek van egy-egy élcelődő hozzászólása a királyhoz, abszolút tetőzi a játék hangulatát. Kellemes betétdalokat fogunk hallani utunk során, amelyek igaz, nem feltűnően, de helyszínenként ismétlődnek.
Az online szekciót, mint már említettem, a menedékünk online szobájából érhetjük el. Hatalmas fejlődésen esett át ez a funkció a Fable II óta. Az ottani co-op enyhén szólva botrányos volt, hiszen ott, ha egy barátunkat a mi világunkban akartunk látni akkor maximum kis repülő gömbként láthattuk, ha pedig vállt vállnak vetve akartunk küzdeni akkor a vállt vállnak vetve dolgot igen csak komolyan kellett vennünk, hiszen ezt csak egy képernyőn tehettük meg, így nagyon együtt kellett mozognunk, nem távolodhattunk el egymástól. Idegesítő, nemde? A Fable III-ban barátunk hősét teljes egészében meghívhatjuk magunkhoz, így vendégeskedhet a mi világunkban, vagy mi az övében. Az interakció teljes lett, együtt harcolhatunk, kereskedhetünk egymással, közös vállalkozásba kezdhetünk, megajándékozhatjuk egymást, sőt akár össze is házasodhatunk online barátainkkal és közös csemetét is vállalhatunk. Röviden, tömören: A multiplayer remek lett.
Végszóként, a Fable III egy remek játék. Sokat egyszerűsítettek rajta, ami nem biztos, hogy hasznára vált, de ennek ellenére a küldetések, a környezet és az egész megvalósítás annyira magával ragadó, hogy ezt már fel sem rovom neki. A Lionhead ismét letett valamit az asztalra, rácáfoltak arra a jóslatra, hogy a Fable III-at már csak a neve fogja eladni.
8.7/10
| Ami jó: | Ami nem: |
Fantasztikus környezet, hangulat | Erősen lebutított RPG elemek |
| Remek humor | Túlságosan könnyű |
| Kifinomult online lehetőségek. | Rövid, kevés mellékküldetéssel. |
Szlavi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gunny · http://gunny.blog.hu/ 2010.11.08. 16:23:31
Szlavi · http://power-on.blog.hu/ 2010.11.08. 16:42:20
2010.11.08. 16:48:39
Ettől függetlenül én mégse bánom, hogy ps3-am van.
@Szlavi: GOW3? :D
Szlavi · http://power-on.blog.hu/ 2010.11.08. 16:52:13
Urgod 2010.11.08. 19:26:49
@Szlavi: Megmondták, hogy a Heavy Rain csajoknak való játék :D Amúgy engem is a killzone vonzz leginkább a ps3-hoz, de inkább xboxot kérek majd :D
Utolsó kommentek