Szellemek
2010.08.21. 13:01
Sniper: Ghost Warrior játékteszt
Szellemek. Sok ember hisz a szellemekben, többek szerint viszont csak a képzelet szüleményei. Emberfeletti lények, testetlen lelkek, amelyek kísértik az embereket, megfigyelik őket anélkül, hogy azok bármit is észlelnének abból. Szellemek márpedig léteznek, de nem a klasszikus értelembe vett fehér, lebegő árnyalakokat kell elképzelni. A valódi szellemek álcaruhát viselnek, és távcsöves puskát hordanak maguknál. Rejtőzködnek, megfigyelnek, majd, ha úgy hozza a sors halálos csapást mérnek ellenfeleikre. Ilyenek a mai szellemek.
A Sniper: Ghost Warrior-t a City Interactive készítette és adta ki 2010-ben, a teljes programot pedig a Chrome Engine 4.0 hajtja. City Interactive. Szerintem sokan hallottatok már erről a lengyel csapatról. A botrányos fejlesztésről híres csapat kezei közül született ugyan is többek közt a Battlestrike és a Code of Honor sorozat. Amikor letöltöttem a Sniper: Ghost Warrior demóját, akkor viszont hirtelen teljesen átalakult a cégről alkotott véleményem, hiszen első végigjátszásra a demó nagyon is jó volt! Éppen elég jó ahhoz, hogy beszerezzem a teljes változatot. Látjátok, ez remek példa arra, hogy szép csomagolásban a sz*rt is el lehet adni! Így van, hiába a hangulatos bevezetés, a remek alapötlet és a látszólag ügyes megvalósítás, a Ghost Warrior ugyan is egy gyenge játék!
A történet alapvetően nem rossz, de semmi egyediség nincs benne, gyakorlatilag a megszokott klisé egy újabb változata. Adott Isla Trueno, a képzeletbeli Latin-amerikai sziget, a maga elnyomott spanyolajkú polgáraival, és egy vérszomjas diktátorral, akit valami miért nem mindenki szívlel. A hadsereget pénzeli, így teljhatalommal uralkodhat a trópusi szigetvilág felett. Természetesen kell, hogy legyen egy kicsi, de elszánt lázadó csoport, akik felveszik a harcot a zsarnok ellen, és kell egy megváltó is (természetesen Amerikai színekben, mást el se tudnánk képzelni), aki segít majd a túlvilágra bocsátani egy velejéig romlott uralkodót. Ezt az embert pedig mi irányítjuk, Tyler Wells a neve, és mesterlövész! Jól hangzik, nem? De természetesen minden hősnek kell egy bajtárs. Batmannek Robin, Han Solonak Chewbacca, Tyler Wellsnek pedig Anderson közlegény. Anderson is játszható karakter lesz, hiszen van jó pár küldetés, ahol nem osonkodni, vagy távolról puffogtatni fogunk. Ezeken a küldetéseken Anderson egy gépkarabéllyal veszi fel a harcot az ellenséggel, de ez koránt sem olyan szórakoztató, mint az amúgy eléggé unalmas mesterlövészes szakaszok.
Mostanra kiderülhetett, hogy Én és a Sniper: Ghost Warrior nem vagyunk barátok. Ki is fejtem, hogy miért!
A játék az elején betesz minket egy hangulatos tréningküldetésre, ahol megtanulunk rejtőzködni, lőni, miegymás. Ezután néhány pálya erejéig, kapunk egy erős-közepes játékot, utána viszont, amikor jobban megismerkedünk a programmal, akkor, mint egy hatalmas arculcsapásként ér minket a döbbenet, hogy ez a szoftver egy szemét.
A játékmenet… Hát, leginkább egy érméhez tudnám hasonlítani, mert nagyon kétarcú! Egy mesterlövész játéktól azt várja el az ember (Bár ez a FreddyD féle Mesterlövész óta nem feltétlenül igaz), hogy rejtőzködve elérjük a kívánt célt, láthatatlan árnyalakként precízen bemérjük a célpont fejét, majd egy tökéletesen kivitelezett lövéssel véget vessünk a rosszfiú életének. Ezt a szoftver pazarul kínálja, erre egy szavam sem lehet, hiszen a lopakodás is megfelelő benne, általában elég messziről kell lekapni a rosszfiúkat, célzáskor számításba kell vennünk a gravitációt, a szelet, a szívverésünket (ezekről később), majd ha sikeresen eltrafáljuk a célpontunk buksiját, akkor a játék a lövedéket a levegőben végigköveti egészen a célig. Szerintem ezzel be kellett volna érniük a kedves CI-s bácsiknak és néniknek, erre kellett volna koncentrálniuk, és nem kellett volna mást erőltetniük. De igen, ők elvétették a nagy hibát, és a mesterlövészes játékba beletették a gránátokat, a késeket, és az automata gépfegyvereket! Miért dobáljunk gránátot az álcaruhában, hangtompított mesterlövészpuskával, 300m messzeségből? Miért kellenek olyan küldetések, ahol a lényeg a csőpályán végigrontani egy golyószóróval, és közelről mindenkit leteríteni fejenként 5-10 skulóval?
Nem csak a játékmenetnél vannak ilyen malőrök. A grafika és látvány terén is vannak jó és kevésbé jó megoldások. Alapvetően a grafika szép, bár én a hardverigényt kicsit sokallom, igaz, konzolon ezzel nem volt problémám. A dzsungel összképe kifejezetten gyönyörű, élő, a madarak repkednek, a fák lombjai susognak, mozgolódnak, és a teljes grafikai megvalósítás, szemkápráztató…messziről. Ugyanis amíg távolról, a puska távcsövéből figyeljük a dolgokat, addig minden rendben van, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor ki fogunk ábrándulni. A fegyverünket gyakorlatilag mindenen át tudjuk dugni, rengeteg textúrán át tudunk sétálni, falakon tudjuk átcsúsztatni a fejünket, egyszerűen borzalmas, hogy ezekre nem figyeltek! Emellett az élek olyan recések, hogy egy fűrész pengéjének is jók lennének, az árnyékok dinamikusak, mozognak, de hiába, ha csak kockás, fekete foltokról van szó!
Ezzel szemben az átvezető animációk, kifejezetten hangulatosak voltak, meg merem kockáztatni, hogy helyenként egy-egy pillanatra ezek miatt tetszett meg a játék.
Pár szót a kivitelezésről. Az alapötlet jó volt. Egy átlagos lövésnél sok mindent számításba kell vennünk, csakúgy, mint az igazi lövészeknek. Miután a távcsőben a cél, a távolság és a gravitáció függvényében kicsit feljebb kell céloznunk. A szél irányát és az erősségét is figyelembe kell vennünk, így oldalirányba kell kicsit mellé céloznunk. A szívverésünknek nyugodtnak kell lennie, így nyugodtan lélegezhetünk, biztosan tarthatjuk a puskát. Ezután, ha mindent jól csináltunk a célpont kifekszik! A pulzusunkat célzáskor nyomon követhetjük, csakúgy, mint a szelet, könnyű fokozaton pedig egy kis piros körrel jelölve is van a lövedék becsült becsapódási helye. Ez szerintem nagyon jól el lett találva. Azt, viszont nem fogom tudni megérteni, hogy az miért van, hogy ha a nagy stukkerral mondjuk lábon, vagy karon lőjük az embert, akkor túlélik, 9mm-es, vagy a bugyuta kis dobókésünkkel azonban egyből kifekszenek. Azt sem sikerült felfognom, hogy hogyan lehet az, hogy ezen az eldugott kis trópusi szigeten minden milicista villámkezű, sasszemű, tökéletes hallású fizikus lövész? Amíg én, az elit kommandósok krémje, a speciálisan kiképzett veterán mesterlövész a hi-tech orvlövészpuskámmal több száz méterről célozgatom az ellenfelet, minden nyavalyát figyelembe véve, addig ezek a gettóból szalajtott géppuskás fickók azonnal kiszúrnak, majd kilométerekről szaggatják szét a spéci álcaszerkómat sebészi pontossággal, csak amolyan Luckey Luke módra.
És igen, itt jelenteném ki azt is, hogy a rejtőzködés el van cseszve! Mivel fűruhában dolgozunk, ezért érthető módon a sötétben, illetve a bozótosban kell közlekednünk, hogy észrevétlenek maradjunk. Egy kis csík jelzi is, hogy ezt mennyire jól csináljuk. Az ellenségnek viszont meg van az a hatodik érzéke, hogy mérföldekről meglásson minket (úgy, hogy közben háttal áll), majd egyből küldje is a lőporos jókívánságot. Szerencsére azonban nem mindig van ez így, hiszen a vérprofi, mentalista, parafenomén ellenségek között ott vannak az FNG-k is, akikhez bátran odaszaladhatunk, hiszen nem bánják, ha odasétálunk hozzájuk gyakorlatilag nulla fedezéket használva, majd elegánsan beléjük márthatjuk a bicskánkat. És néha mindezt teljesen szemből! Összefoglalva tehát elég érdekes az AI. Emberfelettien okos, és teljesen félkegyelmű is tud lenni.
Említettem, hogy a pisztoly erősebb a többi fegyvernél. Ez így van, mondhatni a legjobb a játékban, de valljuk be, nincs túl nagy repertoár, amit felül kell múlni. Van ugyebár még egy dobókésünk, és egy M4-es sorozatlövőnk, ezt használják a gonoszok is. Emellett van négy féle távcsövesünk, és ennyi. Keveslem a fegyverarzenált.
Essen még pár szó a nehézségről. Nehéz fokozaton gyorsabban vesznek észre, jobban fáj, ha meglőnek, valamint nem lesz segédlet a célzásban, így itt már „érzésből” kell lőnünk. Az életünket egyébként egy 100-as skálán mérik, szó nincs a Call of Duty-s „meglőttek-kiheverem” módszerről. Életet kell magunknak adni, amelyet egy fecskendő magunkba szúrásával oldhatunk meg, hasonlóan a Bad Company első részéhez, azzal a különbséggel, hogy itt a vakcina elfogy.
A megszokás kedvéért pár szót a hangokról, majd rá is térek az utolsó pontra, a multiplayerre. Igazából a hangok egész jók, a háttérzajok kifejezetten tetszettek, az esőerdő állatainak hangja remekül fel lett véve, a folyók, morajlása, a fák susogása is remek, és a szinkronok is a helyén vannak. Bár többször is találkoztam olyannal, hogy megbolondultak a hangok, és értelmetlen, recsegő zúgást hallottam egy pályaszakaszon, de erre csak bugként tekintenék.
A többjátékos mód. Hát ez valami pocsék! Van először is egy Team Deathmatch módunk, de hogy ez milyen gagyi! Egy üres pályán sok fűruhás fószer vár egymásra, hogy valaki kidugja a fejét a fedezék mögül. Ha te vagy ez a szerencsétlen, akkor annyit reagálsz le az egészből, hogy elfeküdtél. Killcam, vagy valami hasonló nincs, hogy ki és honnan ölt meg, az a dzsungel titka marad. Félreértés ne essék, nem azért mondom ezt, mert, hogy bénáztam benne, és ezért szidom, épp ellenkezőleg, többnyire elsőként végeztem a csapatban, de még így is csak ezt tudom mondani. Borzalmasan unalmas. Viszonylag sok időt öltem a multijába, mondván, lesz ez még jobb is. Nem lett! Van még egy sima Deathmatch módunk, ott ugyan ez, csak ugyebár mindenki egymás ellen. Aztán ott volt egy harmadik mód, ahol a legtöbb pontot szerzett játékost kellett mindenkinek vadásznia. Kövezzetek meg, de ez is olyan jellegtelen volt, hogy már nem is emlékszem a nevére! A multis módokban négy kaszt közül lehet válogatni, mindegyik ugyan olyan, csak a fegyverük más, de igazából teljesen mindegy, hogy melyikkel megyünk, hiszen szinte teljesen egyformák. Hab a tortán, hogy mivel egy ilyen „nagyszerű” játékról van szó, ezért az esély is csekély, hogy normális meccset találj, így a „normális” multizás sem garantált.
Jöjjön tehát a végszó. A Sniper: Ghost Warrior egy vérbeli City Interactive játék. Nem jó, de legalább van. Egy délutáni lövöldözésre tudnám ajánlani…valamelyik CoD-ot vagy MoH-t, de ezt nem. Na jó, ne legyünk kegyetlenek, ez valójában a stúdió eddigi legjobb alkotása, igaz nem lett jó játék, de abszolút játszható, bár túl sok pénzt nem érdemes kiadni érte, szerintem érdemes megvárni, amíg bekerül az EVM kategóriába. Egyébként csak az vegye meg, akit szexuálisan csak a nagykaliberű távcsöves lőfegyverek tudnak kielégíteni.
Szlavi
5/10
| Ami jó: | Ami nem: |
| Sunyizás és fejvadászás. Ki ne szeretné? | Pocsékul kialakított mesterséges intelligencia. |
| A lövedék röppályájának meghatározása. | Bugok, bugok... bugok |
| Műfaját tekintve egyedi. | Az akcióorientált, Rambózós részek. |
Platformok:
PC
Xbox 360
A PC-s változat rendszerkövetelménye:
CPU: 3.2Ghz AMD Athlon 64 3500+
Ram: 1GB XP-nél, 2GB Vistán és Win7-en
VGA: Nvidia 6800 vagy Ati X 1650 256Mb
HDD: 6GB
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MusicCaptain 2010.08.21. 13:50:18
Utolsó kommentek