A jó, a rossz és a Zerg
2010.07.30. 00:00
StarCraft II: Wings of Liberty játékteszt
Végre elérkezett ez a pillanat is, nagyon nagy öröm számomra, hogy prezentálhatom nektek a StarCraft II: Wings of Liberty nevezetű remekművet. Évek óta várom már ezt a játékot, és végre megérkezett. Miután sikerült egy kis szünetet adnom a játéknak, neki is fogtam az írásnak. Vágjunk is bele!
A StarCraft első része 1998-ban jelent meg. Bizony, egy ilyen kövületről beszélünk, a játék múzeális darab, de a mai napig ezrek játsszák és ez nem lehet véletlen. Hogyan történhetett, hogy tizenkét hosszú év után készült csak el a folytatás? Majd ezt is elmesélem, de először fussunk végig az alapokon.
A StarCraft, és a kiegészítő lemeze, a Brood War valós idejű stratégiai játékok. A fejlesztő, a Blizzard, akinek kezei által nem kisebb címek születtek, mint a Diablo és a Warcraft. A Warcraft hatalmas sikere után a cég egy hasonló játékot szeretett volna alkotni, de ezúttal egy teljesen más szférában. Így született meg a StarCraft, amely a Warcraft fantasy világával ellentétben egy fantasztikus sci-fi történetet karol fel. Nem is sejtették, hogy ilyen gigászi méreteket öltenek majd az eladások, és hogy a játék köré valóságos kultusz alakul majd ki. Ha filmekről van szó, akkor Star Wars, ha videójáték akkor StarCraft. A játék alapján megannyi könyv íródott, szerepjáték készült, sőt a sikert az is bizonyítja, hogy néhol olyan népszerűek a StarCraft bajnokságok, hogy a televízióban is közvetítik azokat. Megkísérlem bebizonyítani nektek, hogy miért sikerült ez az első résznek, majd azt is, hogy miért fog sikerülni a folytatásnak is.
Kezdjük a történettel. A távoli jövőben járunk. Az emberiség túlnőtt önmagán, az űrtechnológia átszabja a fizikai határokat. Az egyetlen dolog, ami a fejlődést hátráltatja az pedig a bűnözés. Csakhogy csalók, árulók és gyilkosok mindig is voltak és lesznek. A leglogikusabb döntés az, ha a bűnözőket elvisszük a Földről. Így eshetett meg az is, hogy néhány rosszfiúkat szállító automatizált cirkáló egy meghibásodás miatt lezuhant egy távoli bolygón. A fejlett technológia miatt az emberek viszonylag hamar magukra találtak, így elindulhatott a kolonizálás. A terránok benépesítették a környező bolygókat és létrehozták a konföderációt. Ez a konföderáció azonban cseppet sem volt olyan harmóniában a környező kisebb világokkal, mint ahogy kellett volna, így több függetlenségi mozgalom indult, köztünk a Sons of Korhal is. A polgárháború tehát folyik, így akad rá a Protoss nevű idegen faj a Mar Sara kolónián élő emberekre. A Protoss egy nagyon magas technológiai és értelmi szinten álló, fejlett, nemes faj. Békében élnek, céljuk pedig idegen bolygók tanulmányozása úgy, hogy nem avatkoznak bele a fejlődésbe. Lenyűgözi őket, hogy a terránok ilyen gyors fejlődésre képesek a polgárháború mellett. Nem szólnak bele az emberek életébe egészen addig, amíg egy új faj el nem kezdi támadni a terránok kolóniáját, ezek pedig a Zergek. Csakúgy, mint a Protossokat, a Zergeket is a Xel’naga nevű idegen faj teremtette. A Protossok békés természetével ellentétben a Zerg egy primitív élősködő faj, amely egyetlen központi tudattal rendelkezik. Azonban arra senki nem számított, hogy ha elfogy minden felfalható élőlény a Zerg anyabolygón, akkor azok a Xel’nagák ellen fordulnak majd. Így is történt, és egyetlen csatával a Zerg központi tudat felemésztette a Xel’nagákat minden tudásukkal együtt, majd terjeszkedni kezdett.
Jim Raynor, a Mar Sara kolónia marshalla éli az életét. Lógatja az orrát a poros külvárosi kricsmiben, naphosszat üldögél és kortyolgat italából. Egyszer, azonban amikor arra kérik, hogy ellenőrizzen egy parancsnoki központot, valami szörnyűt lát. Az egész erődítményt elfoglalta valami gusztustalan, rovarszerű parazita élőlénycsoport. A Zerg. Miután jelentést tesz arról, hogy elpusztította a fertőzött parancsnokságot, perbe fogják, mert nem ismerik el a Zergek létezését, azzal vádolják, hogy megtámadott egy terrán katonai létesítményt. Rabsága azonban nem tart sokáig, ugyanis kiszöktetik börtönéből, majd a Sons of Korhal szervezethez csapódik. A vezetőjük, Arcturus Mengsk, látva a Zerg és a Protoss(akik időközben a zergek által fertőzött bolygókat támadják) fenyegetést megbízza Sarah Kerrigant, az elit Ghostot, hogy csalja a Zerget a konföderáció többi kolóniájára, hogy ezzel elfoglalhassa a terránok felett a trónt és megalakítsa a Domíniumot. A terve sikeres lesz, de Saraht elfogják a Zergek. Raynor, aki erős érzelmeket táplált a lány iránt, otthagyja a Domíniumot és szövetségbe lép a bukott Protoss vezetővel, Tassadarral. Tassadar egy harc folyamán tudati kapcsolatba került a Zerggel, így felfedte a Protoss anyabolygó, az Aiur helyzetét, ezért tagadták ki a Protoss konklávé tagjai. Tehát a két magára maradt hős kevés támogatóval, de nagy összetartással próbálják felvenni a harcot a Zerggel. Egy mindent eldöntő ütközetben végül is sikerül felülkerekedniük a hordán, igaz ez Tassadar életébe kerül.
És akkor el is érkezünk a második részhez. Jim Raynor továbbra is bűnöző, a Domínium vaskeze uralkodik, de legalább a Zerg visszaszorult valamelyest. Igen, ugyanis a központi tudat megsemmisülésével nem halt meg minden Zerg, hiszen Sarah, akiből egy emberi-zerget készítettek átvette az irányítást. Jim, aki kezdetben csak a helyieknek segít, megtalálja régi és új barátait, majd ismét beleveti magát a küzdelembe, de ezúttal a baj sokkal összetettebb, mint gondolná. Egy ismeretlen ellenség, egy Xel’naga egyesíti a Protossok és a Zergek erejét és egy mindent elsöprő hibrid fajt hoz létre, ami az összes többi fajt bekebelezi.Emelett Jimnek meg kell küzdenie a Domíniummal, valamint a minden eddiginél hatalmasabb Zerg hordával, és ki kell mentenie Saraht a fertőzé
sből.
Mint már korábban említettem, a Wings of Liberty egy RTS játék, néhol RPG elemekkel. És itt már meg is érkeztünk az újításokhoz, de ezekről később, kezdjünk az alapoknál. A játékban két dologra kell figyelnünk. Első sorban fontos az ekonómia, a játékosnak jól kell tudni gazdálkodni. Két féle alapanyagunk van, kék ásványok és vespene-gáz. Ezeket kibányászva tudunk majd egységeket, épületeket gyártani. Ezek után szükségünk lesz stratégiai ismeretekre, hogy az adott helyzetet kihasználva felülkerekedjük ellenségünkön, vagy teljesítsük az egyéb adott feladatot. Ehhez mind a pályát, mind a saját és ellenséges katonákat jól kell ismernünk. A StarCraft 2 Wings of Liberty-ben a történet a terránokra összpontosít, így a kampány folyamán többnyire emberekkel leszünk, igaz, néhány küldetés erejéig Protossként is meg kell állni majd a helyünket. A soron következő két újabb kiadásban majd valószínűleg megtaláljuk majd a Protoss és Zerg sztorit is.
Aggodalomra nincs ok, ugyanis attól még, hogy egy frakciót irányítunk, nem fog lerövidülni a játékmenet. 26 egyedi pályán kell végigküzdeni magunkat, ami egy stratégiai játék esetében nagyon-nagyon sok. Gondoljunk csak bele, igaz, hogy van pár pálya, ami 10-15 percet vesz igénybe, de az átlag pályák hossza fél óra. Oda leszünk szögezve a monitorhoz az biztos, és még nem is esett szó a multiplayerről.
Minden küldetés más-más bolygón játszódik, legalábbis teljesen egyedi helyszínen, így a változatosság garantált. A küldetések sem egy kaptafára mennek, mint sok hasonló játékban. A megszokott séma az, hogy néhány egységgel építsünk erődöt, gyártsunk hadsereget, majd ezzel győzzük le a tengernyi rosszfiút. Természetesen ilyen küldetés is lesz a játékban, de általában mindig valami igazán különlegeset tartogat számunkra a szoftver. A fantázia szárnyalt, amikor a missziókat megalkották, van küldetés, ahol egy bizonyos mennyiségű pénzt kell összeszedni, igen ám, de a pénzlelőhelyet néhány percenként elönti a láva, vagy van, ahol vonatokat kell kirabolnunk, de olyan küldetés is van, ahol egy maroknyi katonával kell kijutnunk a labirintusból, amit eláraszt a vérszomjas Zerg horda. Egy ilyen játéknál az ilyen küldetések fantasztikusak. És a legszebb pedig az, hogy a történetet (bizonyos kereteken belül természetesen) mi irányítjuk. Szabad kezet kapunk abban, hogy milyen sorrendben csináljuk meg a küldetéseket, sőt van ahol választanunk kel, hogy milyen irányba göngyölődjön tovább a sztori.
Két misszió között pedig visszatérünk az űrhajónkra, amit szabadon bejárhatunk. A fegyverraktárban a járműveinket fejleszthetjük, a laborban további kutatásokat végezhetünk, a parancsnoki hídon az aktuális küdetések közt válogathatunk, a kantinban pedig zsoldosokat bérelhetünk, vagy csak beszélgethetünk a megannyi NPC-vel. Van nekünk még egy árkád gépünk is, ahol egy eszméletlenül jó űrhajós játékot nyomhatunk levezetésképp, továbbá ott van a kedvencem, a zenegép. Hogy miért a kedvencem? Mert a zenék annyira királyok a játékban, hogy arra nem találok szavakat. Igaz a kantinban lévő zenegépben csak pár zene hallható, de azok valami frenetikusak! Általában country-rock stílusú számokról van szó, van pár klasszikus feldolgozás, mint a Free Bird, vagy a Sweet Home Alabama, de van pár saját készítésű szám is. Örök favorit az a muzsika, amelynek címe: A zerg, a shotgun and You. Ennek a címe mindent elárul, nézzetek utána, eszméletlenül jó. Természetesen játék közben sem fogunk csöndben akciózni. A rejtőzködős, éjszakai, sunyizós küldetéseken sejtelmes zenét hallunk, egy csata közben epikus zenét, ha ősi romokban járunk, gregorián szólamok csendülnek, ha pedig simán bázist építgetünk, laza rock szól. Kevés játékban van ez így eltalálva, talán egyikben sem.
Kicsit beszéljünk az erőegyensúlyról, hiszen ez volt az első rész nagy híressége, a tökéletes balansz. Én úgy éreztem, hogy az erőegyensúly itt is el van találva, talán mintha a Protossok egy kicsit túl kemények lettek volna, de lehet, hogy tévedek, feléjük húz a szívem. Minden csapatban megvan az egymásnak megfelelő egység, az új egységek erőegyensúlya is teljesen korrekt. Apropó új egységek, ezek valami fantasztikusak! Már a lángszórós Terran homokfutónál leesett az állam, amikor pedig megláttam a Zerg óriáskukacot... A Protoss repülő erődről pedig ne is beszéljünk, egyszerűen nagyon lazák. Ezúttal négy nehézségi fokot választhatunk, a szokásos könnyű-normál-nehéz felállás mellett itt a brutál fokozat is, amelyek tényleg csak a legelvetemültebb koreai billentyűgyilkosoknak tudok ajánlani. Egyébként a nehézségek nagyon jól el vannak találva. Könnyű fokozaton semmi komolyabb nehézségbe nem fogunk ütközni, normálon már párszor szívhatjuk a fogunkat, a kezdő stratégáknak már nagyon komolyan meggyűlhet ezzel a baja, a nehéz fokozat az meg .. hát nehéz, de nagyon.
Az imént szóltam az új unitokról, de természetesen a régi egységek is megmaradtak, de mindegyik jókora átreformálást kapott. A régen csak egy kék-fekete pacaként feltűnő Marine-ok most csillogó sötétkék páncélban tündökölnek, arcuk kidolgozott, még a fegyverük csövéből felszálló puskapor füstje is látható. A Vulture motorokat a játékban ócskavasnak titulálják, mégis valami eszméletlenül jól néznek ki. Egy RTS-ben a fény visszacsillog a fémlemezről a motoron? Hol máshol van ilyen? Szerintem sehol, és még sok hasonló páratlan dolgot is felfedeztem a látványt csodálva. Amellett már átsiklok, hogy minden egyes árnyék ki van dolgozva, semmi sem kockás, nincsenek recés élek, de ott ismételten padlót fogtam, amikor a kijelölt egységem portréképe beszélni kezdett hozzám. Minden katonának csodálatosan meg van animálva az arca, a mimikájuk teljesen élő, mintha tényleg azzal az egy kis katonával kommunikálnék, aki ott álldogál a csatatéren. A verejték lecsordul az arcukon, fény csillan a szemükben, és amikor megszólalnak.. Az egyébként pompás szinkronhangok el se jutnak a fülemig, annyira figyelem az ajakmozgásukat. A beszéd úgy meg van animálva, hogy egy siket szájról tudna olvasni erről. Ilyennek sehol máshol nem találkoztam. Még egyszer hangsúlyozom, ez ingame, nem az átvezetőkról van szó, ez éles játékban így megy. 
És ha már a videókról van szó. Hát azokból van bőven, minden küldetés előtt, után kapunk belőlük, sőt missziók közben az emberekkel beszélgetve is találkozhatunk ilyenekkel. Sok játéknál van, hogy szinte késztetést érzünk arra, hogy továbblépjünk a videón. Itt éppen ellenkező. Mindet meg kellett néznem, sőt a mellékes beszélgetéseket, meg a híradó videóit is mind végignéztem, mégpedig azért, mert amellett, hogy nagyon poénosak, nagyon szépek is. Ahogy a két méteres vágott arcú rosszfiú, Tychus elnyomja a szivarját egy kis légyen, amely épp az előbb szállt le a viszkis pohár pereméről. Ilyen apró jelenetek tarkítják a videókat, és a szédítő textúrákkal és az élcelődő párbeszédekkel olyanok, mintha egy filmet néznénk.
De térjünk rá az újításokra. Ami nekem legelőször, a menüben feltűnt, az az volt, hogy a Blizzard nyitott az emberek felé, közösséget próbál kovácsolni. A Battle.net rendszerén keresztül barátaink után csatlakozhatunk a játékba, partykat indíthatunk. A küldetéseink után pontszámot kapunk, ami összeadódik, achievementekkel mérhetjük össze a tudásunkat, sőt, ha hozzárendeljük Battle.net accountunkat a Facebookhoz, akkor oda is kiposztolhatjuk eredményeinket. A csomagban amellett, hogy természetesen megtalálható egy World of Warcraft meghívó, még 2x7 óra ingyen StarCraft 2 játékot is kapunk, amivel megajándékozhatjuk barátainkat. Természetesen a játékmenetben is megjelennek az újítások, ki is emelek párat. Régen egyszerre csak 12 egységet tudtunk kijelölni, ami valljuk be siralmasan kevés. Ezzel nem lehet egy mindent elárasztó támadást indítani és precízen kontrollálni, és ezt a Blizzard is észrevette. Az egyszerre „fogható” egységek számát 24-re növelték, ezzel már nagy lépést téve, de a java csak most jön, ezeket egy kattintással hozzárendelhetjük a billentyűzetünk „1”-es gombjához. Másik 24 egységet a „2”-eshez, és ez így megy tovább egészen a kilencesig. Ha minden igaz, akkor 9x24 egységet tudunk egyszerre irányítani. Nem, ez nem igaz. Miért? Mert ha egy egységből sok van, akkor a játék azokat összevonja az irányítópanelen, így VÉGTELEN számú egységet tudunk megmozgatni egyszerre. Ez igen!
További újításként részletezem a fejlesztéseket. A harctéri gyorsfejlesztések megmaradtak az első részből, de itt nem ér véget a dolog. A küldetéseink után kapott pénzt további fejlesztésekre költhetjük az űrhajónk fegyverraktárában, az egységeinknek vehetünk képességeket, extra páncélzatot, miegymást. Itt találunk fejlesztéseket az épületeinkhez is. A bunkereinkre automatizált löveget szerelhetünk, automata gázfejlesztő üzemet készíthetünk, és ez még csak a jéghegy csúcsa…
A laborban elraktározva Zerg és Protoss mintákat találhatunk. A küldetésekről hasonló mintákat elhozva egy DNS-szerű fejlődésfát gyarapíthatunk, amivel beolvaszthatjuk a terrán harcmodorba a két rivális faj technológiáját. Végső sorban, a kantinban a már említett zsoldosokat, ha felbéreljük, akkor azonnal bevethető elit egységeket kapunk a küldetéseinkre. Jól jönnek vész esetén.
Térjünk rá a játék különböző kiadásaira. A játék letölthető a Battle-net-ről, de természetesen így elveszik a doboz, a kézikönyv és az egyéb dolgok varázsa. A boltokba került általános kiadás egy pofás kis tokban, magyar nyelvű kézikönyvvel vásárolható meg, ehhez természetesen a 2x7 óra ingyen játék és a WOW meghívó is tartozik. A gyűjtői kiadás már valamivel komolyabb. A csomag egy hatalmas szürke díszdobozban érkezett, igazi monstrum, nagyon baba. Ott van ugyebár a 176 oldalas artbook, megannyi látványtervvel és grafikával, aztán ott van az interjúkat és az „így készült” videókat tartalmazó DVD, valamint a játék zenéit tartalmazó CD. Egy másik füzet a készülőben lévő StarCraft képregény nulladik részét tartalmazza, továbbá találunk egy Jim Raynor dögcédulát is, ami valójában egy pendrive, amin megtaláljuk a StarCraftot és a Brood War-t. A többi meglepi pedig virtuális, a Battle.netről letölthető tartalomként megkapjuk a személyre szabható Terran Marine-unkat, valamint ha World of Warcraft játékosok vagyunk, akkor egy petet is kap az ottani karakterünk.
Annyit beszéltem a Battle-net-ről, nezzünk mostmár bele a játék többjátékos módjába. Alapvetően nem változott, természetesen meg vannak adva az előre kreált pályák, ahol egymás ellen vívhatunk, néhol céllal, néhol céltalanul, társakkal, vagy társak nélkül, de néhány kooperációra tervezett pálya is került a játékba. Ezen kívül a Blizzard nem is tervez többet, a multis élet alakítását a játékosokra bízza, hiszen ez tökéletesen bevált, nagyszerűen működött az utóbbi 12 évben is. Ez nagyrészt azonban a StarEdit-nek köszönhető, ami a továbbra is a játék pályaszerkesztője. Amellett, hogy teljesen új világokat alkothatunk, teljesen újraértelmezhetjük a játékmódokat, majd megoszthatjuk munkáinkat az interneten. A StarCraft 2 tehát nagyszerűen moddolható, csakúgy, mint elődje, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy már a béta fázisban a rajongók a StarCraft engine-re készítettek TPS-FPS játékot is. Nem sok ilyen jól kezelhető motor van, hogy egy RTS-ből TPS-t tudjunk kovácsolni. A szoftver ebből a szemszögből is kitűnőre vizsgázott.
Beszélnék még az optimalizációról. A Blizzard már korábban mondta, hogy nem kell aggódni azoknak sem, akik nem Pakson, az atomerőmű géptermében játszanak, a játék gyengébb hardveren is futni fog. Ez így is van. Az én felső-középkategóriás gépemen is teljesen jól, akadás nélkül fut a játék Ultra grafikai beállításokon. A rendszerkövetelményeket a teszt alján megtaláljátok.
Akkor összesítem is az eddig leírtakat. A StarCraft 2 egy nagyszerű játék. Ha van lehetőséged rá, hogy játssz vele, de elmulasztod, bolond vagy! Éppen csak elhagytuk az év felét, így talán őrültség ilyet mondani, de a StarCraft nálam az év játéka! Sőt, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez határozottan a millenium első évtizedének legjobb stratégiai játéka. Ha az összes game csak negyed ilyen jó lenne, akkor teljes lelki békében élnék. Ez a szoftver teljesen felhasználóbarát, társasági és szóló játék egyaránt, a kampány története fantasztikus, annak levezetése tökéletesen megvalósított, és a grafikai kivitelezés évekkel megelőzte a korát. A hangulat pazar, amit csak a hihetetlenül jó zenék tudnak tovább fokozni. Miután belefáradtam a kampányba, ami legalább 10 végigjátszást fog igényelni (Itt visszatérnék rá, hogy 26 pálya van, újabb pozitívum, hogy hosszú a játék). Az újrajátszhatósági faktor remek, a játék szavatossága, ha 12 évig talán nem is fog kitartani, mint az első részé, de a felét simán megsaccolom neki. Összességében a StarCraft 2: Wings of Liberty egy közel-tökéletes RTS. Ha egy picit is kedveled a stratégiai játékokat, akkor bűn kihagyni. Látva a pontozást úgy tűnhet, hogy elírás, vagy, hogy piszkosul elfogult vagyok. Higgyétek el, ez esetben ez egyáltalán nem így van, ez a játék tényleg ennyit érdemel. Megérte kivárni azt a sok-sok évet.
10/10
| Ami jó: | Ami nem: |
| Grafika, zene, hangulat, történet, gyakorlatilag csak pozitívumokat tudok mondani. | Várjuk a Protoss és a Zerg kampányt. Ha csak fele ilyen jók lesznek... |
Szlavi
Megjelenés: 2010.07.27
Platformok: PC, Mac
Rendszerkövetelmény:
Minimum:
CPU: 2.6GHz Pentium IV vagy AMD Athlon processzor
RAM: 1GB(1.5GB Windows Vistára és Win7-re, 2GB Mac-re)
VGA: 128MB Nvidia GeForce 6600GT vagy ATI Radeon 9800 PRO
DX: DirectX 9.0c
HDD: 12GB szabad hely
Ajánlott:
CPU: Dual Core 2.4GHz processzor
RAM: 2Gb
VGA: 512MB Nvidia GeForce 8800GTX vagy ATI Radeon HD 3870 vagy jobb
DX: DirectX 9.0c
HDD: 12GB
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Urgod 2010.07.30. 07:55:38
Szerintem a Zerg inkább a rossz, és a Protos a csúf :D
Millenotti · http://minecraftskill.blog.hu/ 2010.07.30. 09:39:33
Zseniális teszt lett. És nem tudom, hogy a játék teszi, vagy a teszt -vélhetőleg mindkettőnek nagy része van ebben- de még én, a fantasy és sci-fi micsodákat nem kedvelő ember is, komolyan kipróbálnám. Ebben csak a gyenge gépem gátol meg, meg hogy nincsen 15 vagy nem tudom hány ezer forintom. Kalózkodni sem kalózkodom, 12GB-ot ilyen lassú nettel... hagyom inkább! :)
Urgod 2010.07.30. 11:59:44
Voodoo. · http://voodoo.blog.hu/ 2010.07.30. 12:02:42
Szlavi · http://power-on.blog.hu/ 2010.07.31. 17:34:56
Démonmac1 2010.08.01. 19:17:53
(le is nyúlja az Overmind:)
"VÉGTELEN számú egységet tudunk megmozgatni egyszerre."
200 a supply itt is, csakugy mint az előzőben.
A Wowos pet az egy mini Thor (a karakter körül repdes és néha lődözi a semmit - ártalmatlan - e-peen növelésre jó:)
Ha valaki játszott mondjuk dawn of warral akkor leszenek hasonló elemek:)
Szerencsére Hollywoodi vége van:)
Utolsó kommentek