Fire in the hole!

2010.07.08. 18:30

Call of Duty: Modern Warfare 2 játékteszt

Minden év novembere ünnep számomra. A kedvenc shooterem mindig ekkor bővül ki egy újabb epizóddal. Az első rész 2003-ban jelent meg, óriási sikert aratott és hatalmas rajongótábort szerzett magának. Ez még csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen a Call of Duty 2 hozta az igazi forradalmat. Máig ezrek szórják a golyókat a virtuális hadszíntéren. A fantasztikus singleplayer kampány sokak szívébe lopta be magát, mégis a játék sava-borsa a többjátékos módban rejlett. Egy viszonylag silány harmadik részt követően jelent meg a Call of Duty 4: Modern Warfare. Szakítva a második világháborús idővonallal a cselekményeket a jelen korba helyezte. Az azonnali hatalmas sikerre való tekintettel most az Infinity Ward folytatta ezt a sorozatot és immáron a híres Call of Duty cím nélkül szimplán csak Modern Warfare 2 néven megalkotta ezt a fenevadat.


A történet az előző részt követi. Al Asad halott, Zakhaev szintén, ahogy a csemetéje is, de a géppuskák hangja továbbra sem csillapodik. Ezúttal a Brazíliai kartellek, egy korrupt tábornok, illetve a Makarov vezette orosz forradalmi hálózat törik majd a borsot az orrunk alá.
Az előző részben (Sgt Paul Jackson mellett) John Soap Mactavish karakterét irányítottuk, itt azonban a főhős egy újonc, Gary Roach Sanderson, de a játék egy pontján visszabújhatunk Soap bőrébe, de ne szaladjunk előre.
A kampány alatt bejárjuk az iraki harctereket, iskolában lövöldözünk a közel-keleten, brazil piacterek felett ugrálunk, megjárjuk a sarkkört, az orosz fenyveseket, végigküzdjük magunkat Washingtonban a fehér házon és még az űrbe is kijutunk!

Érdekesség: A kampány közepén a feladatunk kiszabadítani egy túszt egy orosz várbörtönből. Miután végigküzdjük magunkat a pályán és elérjük a cellát érdekes meglepetés tárul elénk. A VIP akit ki kell juttatnunk nem más mint Cpt. Price. Ez a karakter mára legendává vált a CoDosok körében, hiszen már az első epizódban is találkozhattunk vele. Akkor a németek fogsága alól kell kimenekítenünk bajszos hősünket. A Call of Duty 2-ben az ő vezetésével kell végigharcolni a Brit kampányt, majd a Call of Duty 4-ben egy Brit S.A.S. ügynököt alakítva vezet minket csatába, sőt egy flashback erejére játszható karakter is lesz. Igazi hős, a közel 70 év alatt semmit nem fogott rajta az idő vas foga.

A kampány mesés. Változatos, szemet gyönyörködtető, minden percében izgalmas, egyszerűen fantasztikus. Egyetlen hibája talán csak az, hogy rövid, de kegyetlenül. 5-6 óra alatt simán végig lehet rajta szaladni, de nem érdemes. Ki kell élvezni a jó pillanatokat, és én minden percét élveztem, csak kár, hogy vége lett. A grafika gyönyörű. Iszonyat részletesen kidolgozott tájak, a fények játéka magával ragadó, és a tárgyakat mintha festették volna. Az irányítás a megszokott, a többi CoD részekhez képest semmi változás, így van rendjén. A hangok nagyon jók, életszerűek, látszik, hogy a fegyverek hangjaival volt foglalkozva rendesen, és a játék alatti zenék is mindig nagyon illenek a szituációkhoz, egyszóval el lett találva.
Újítások a singleplayer kampányban nem nagyon akadnak. Igen, új fegyverek, járművezetés egy-két helyen, de maradt a lineáris játékmenet, ami meg van írva, az úgy történik. A scriptek látványosak, hatalmasat dobnak a játékélményen, de ha bele rokkanunk se tudunk változtatni egy szituáció kimenetelén. Egy nagy újítás viszont a teljesen új játékmód, a SpecOps.

Az MW2 nagy meglepetése a SpecOps mód. Eddig nem látott játékmód, ahol egyedül, vagy egy baráttal győzhetjük le az elénk járuló akadályokat. Vannak olyan küldetések, ahol csak ketten lehet menni, ilyen például a „Overwatch” nevű küldetés, ahol egy AC130-as repülőgépből kell fedezet tüzet nyújtanunk a földön masírozó társunknak. Minden küldetést 3 nehézségi fokban lehet játszani, és a nehézség függvényében maximum 3 csillagot lehet mindegyikre kapni, így az összesen 23 küldetésért maximálisan 69 csillag érhető el. A küldetéseket osztott képernyőn, system-linken és online is lehet játszani egy társsal. Kulcsfontosságú a taktikus játék és a jó összhang. A küldetések különböző típusúak. Vannak egyszerű fedező küldetések, vannak pályák, ahol csak végig kell küzdeni magunkat az ellenfeleken, sőt még verseny is van a küldetések közt. Egyszóval változatos móka, nem fogunk unatkozni.

És el is érkeztünk a játék központjához, azaz a többjátékos módhoz. Ez adja meg a játék szavatosságát és garantálja, hogy nem tesszük a polcra a játékot két nap után. A CoD4-el elkezdett rendszert folytatván a szintlépéses rendszer megmaradt, de a szintkorlátot 70-re emelték. A killekért, és különböző challengek teljesítéséért tapasztalati pontokat (xp) kapunk, ezáltal a szinteken különböző játszható fegyvereket oldhatunk fel, s ezeket használva különböző kiegészítéseket kaphatunk, egyszerre akár többet is használva egyszerre, így nem elképzelhetetlen a hőkamerával felszerelt hangtompított mesterlövész puska, vagy a távcsöves, szívverés-szenzoros nehézgépfegyver sem. A fegyverek mellett különböző perkeket, azaz képességeket is fel lehet oldani, ezekből egyszerre hármat tudunk alkalmazni. Ezeknek is számtalan fajtája van. Ahogy a fegyvereket, a perkeket is lehet fejleszteni, így minden perkhez fel lehet oldani egy kiegészített tulajdonságot. Például ha a gyorsabb tárazás képességét tökélyre fejlesztjük, akkor megkapjuk mellé a gyorsabb célzást, ami lehetővé teszi, hogy karakterünk fürgébben emelje a szeméhez a távcsövet.
A játékmódok maradtak a régiek, így továbbra is játszhatunk Team Deathmatchet, Free-For-All-t, Search and Destroy-t és a többi klasszikust. Ha egyszer elértük a 70es szintet akkor az egész eddigi teljesítményünket becserélhetjük egy picike „tiszteletért”. A Prestige módba lépve új emblémát kapunk a nevünk mellé, ezzel jelezve a többi játékosnak, hogy veterán katonával van dolguk, de elveszítjük az összes addig feloldott dolgunkat és az első szinttől kezdjük újra a játékot. Összesen 10 prestige mód van, így összesen 700(!) szinten keresztül lehet fejlődni, ami jó pár óra (nap, hónap?) játékidőt garantál

Mivel játékszerverek nincsenek, ezért a rendszer mindig kiválaszt egy játékost, akinek megfelelő az internetkapcsolata, és az ő gépét használja a rendszer szervergépként. Mi történik, ha a host kilép? Az eddigi játékoknál, ahol ilyen megoldás volt a muliplayerben a játék szétkapcsolt, ezzel nem kis fejfájást okozva a játékosoknak. Itt más a helyzet. A játék egy pillanatra beszünetelteti a játékot, keres egy ideális új hostot és onnan folytatódik a móka, ahol abbamaradt. Nincsenek befejezetlen meccsek. Ennek a módszernek egy hátránya van: a távolság. Gondoljuk csak végig. Ha például az USA-ban van a host, és mi innen, Euróbából csatlakozunk hozzá, mások Ázsiából, vagy a világ más tájairól, akkor azért számolni kell egy kis laggal. Master serverek híján megeshet, hogy elég nagy pingünk lesz, ami valljuk be, hogy nem a legjobb móka, hogyha egy mesterlövész puskával célozzunk az ellenség fejét, de a töltény másodperces késéssel csapódik be. Ez szerencsére ritka jelenség.
A Modern Warfare 2 egy legendás sorozat korszakalkozó epizódjának epikus folytatása. A magávalragadó egyjátékos mód, mellett a SpecOps küldetések megfűszerezték a játékmódot valami plusszal, és emellé társult a vérbeli CoD-os multiplayer mód. Negatívumként a rövid kampány, a lineáris játékmenet, a néhol bugyuta történetet tudom felsorakoztatni. Mindent összevetve egy olyan shootert kaptunk, amit kár lenne kihagyni. Ha tízes skálán kéne értékelnem 9.6-t adnék rá.

Ami jó:Ami nem:
+Gyönyörű grafika-Piszkosul rövid
+Izgalmas játékmenet-Néhol bugyuta történet.
+SpecOps-Kötött játékmenet
+Kiváló multis móka-Még Veteranon is könnyű


9,6 / 10

Szlavi 

A bejegyzés trackback címe:

https://power-on.blog.hu/api/trackback/id/tr942139073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.