Pokol az óceán túloldalán.
2010.07.07. 10:00
Szevasztok! Ez lenne az első filmkritikám, aminek tárgya valójában nem is egy film, hanem egy sorozat. Remélem tetszeni fog, a visszajelzésektől függ, hogy lesz-e hasonló a közeljövőben. Ha van rá igény, szóljatok. 
The Pacific, avagy A hős alakulat. Az HBO tíz részes minisorozata, amely a második világháborús amerikai tengerészgyalogosainak életét mutatja be. Érdemes megemlíteni, hogy a sorozatban exkluzív producerként volt jelen Steven Spielberg és Tom Hanks is, és mint tudjuk, legutóbb amikor együtt dolgoztak hasonló projekten (Saving Private Ryan) hatalmas sikert arattak. Az író Bruce McKenna, aki többek közt a „Band of Brothers – Az elit alakulat” sorozat írója.
A sorozatot inkább dokumentumfilm, mint akciófilm kategóriába sorolnám. Természetesen a csatajelenetek kiválóak. A helyszínek, a kellékek, a cselekmény, a zenék és az operatőri munka tökéletes harmóniában vannak, 100%-os hitelességgel adják vissza a korabeli eseményeket. A százötvenmillió dolláros giga-költségvetést valóban arra használták, hogy visszaadják a második világégés autentikus, kegyetlen hangulatát. A vérontáson túl azonban jóval többet kínál a sorozat. A gránátok fülsüketítő morajlásán és a puskapor sűrű ködén túl bemutatják a katonák családi életét. A szülőket, testvéreket, feleségeket, és mindazt, amit ők megéltek a háborúból. A katonák küzdelmét a kiképzésen, azt, ahogy az esőben, a sárban, a hőségben, vagy a szárazságban hogyan éltek ezek a bátor emberek. És a sorozat a malária, a lőtt seb, vagy a bajtársak elvesztése után érzett kínokon túl a leg embert próbálóbb veszedelmet is elénk tárja. A szerelmet.
Három, különböző egységben szolgáló katona történetét követhetjük nyomon, így széles látószög nyílik a Csendes-óceánon vívott csatákra. Az egész háborún átívelő történet folyamán betekintést nyerhetünk a Guadalcanalon folytatott ütközetbe, a Tuluvui vérontásba, figyelemmel kísérhetjük a Peleliunál és Okinawánál zajlott csatákat és a híres Iwo Jimai ütközet is a szemeink elé tárul.
Valóság a fikció mögött:
A három főhős, Eugene Sledge, Robert Leckie és John Basilone, a valóságban is élt tengerészgyalogosok, csakúgy, mint a film legtöbb karaktere, valós személyek.
Eugene Sledge fiatal férfi, bátyja hős katona. Elhatározza, hogy belép a tengerész kötelékbe. Ezt apja, a tehetős orvos nem nézi jó szemmel, de miután látja fia hajthatatlanságát, szemet huny a fiú döntése mellett. Végigharcolja Peleliut és Okinawát, a jámbor legényből kivesznek az érzelmek, amint látja társait meghalni. A háború végén hazatér családjához, akik már nem azt a fiút látják benne, aki korábban volt, úgy hiszik megbolondult. Egyedül apja tudja, hogy a fia min ment keresztül, így élete végéig támogatja. 2001 márciusában hal meg.
Robert Leckie, a sportújságíró a Pearl Harbourt érő csapás után sorozták be a második tengerészgyalogos hadosztályba. Felderítőként és géppuskásként harcolt Guadalcanalon, Tuvulun és Peleliun. Innen írta leveleit szerelmének, Vera Kellernek. Ezek a levelek sosem lettek elküldve, a háború áldozatává lettek, pedig Leckie saját bevallása szerint a legjobb írásai voltak. Peleliun elszenvedett sebesülése után kórházban feküdt a háború végéig. Hazatérése után összeházasodott Verával. 2001 karácsonyán halt meg Alzheimer-kórban.
John Basilone, volt katona Guadalcanalon harcolt. A dokumentációk szerint a tizenöt fős egységével közel háromezer japán katonát állított meg. Ő és két további társa élte túl az ütközetet. A csata után hazaküldték, ahol médiasztár lett, utcákat neveztek el róla, igazi példakép vált belőle. A bűntudat miatt, hogy amíg társai a fronton harcolnak, ő pedig otthon élvezi az életet ismét jelentkezett tengerészgyalogosnak. Őrmester lett, egy egységet kapott, amellyel Iwo Jimára vezényelték. Itt vesztette életét.
Ha visszagondolok, a „The Pacific” felnyitotta a szememet néhány dologgal kapcsolatban. Megmutatta a háború kegyetlenségét. Ezt a szörnyűséget látván megtanított tiszteletre és alázatra a veteránokkal szemben, már én is belátom, hogy kellő hittel szinte minden borzalom átvészelhető és nálam új értelmet nyert a szeretet ereje. Úgy gondolom, hogy valamivel több lettem a Pacific után. Ha láttátok, remélem hasonlóan éreztek, ha lemaradtatok róla, feltétlenül nézzétek meg.
Szlavi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Millenotti · http://minecraftskill.blog.hu/ 2010.07.07. 10:22:38
Mellesleg a teszt nagyon ott volt, bár a játéktesztjeidhez képest kissé rövid, bár nem igazán tudom, hogy mit lehetett volna még írni, gondolom szinte semmit. :P
Szlavi · http://power-on.blog.hu/ 2010.07.07. 10:29:26
Gunny · http://gamesandmovies.blog.hu/ 2010.07.07. 11:10:55
Voodoo. · http://voodoo.blog.hu/ 2010.07.07. 11:28:47
És jó lett a kritika.
A sorozat pedig szerintem eszméletlenül jó volt.
Walcott 4 ever 2010.07.07. 14:15:11
Gunny · http://gamesandmovies.blog.hu/ 2010.07.07. 15:37:39
Isty01 · http://cyanideandhappiness.blog.hu/ 2010.07.07. 16:32:27
SOAP 2010.07.07. 16:56:56
Ismét egy nagyon jó tesztet raktál össze , élmény volt olvasni ezt is!!
Erevis · http://erevis.posterous.com/ 2010.07.07. 21:19:41
Amúgy jó kis írás volt, örülök, hogy utánanéztél pár háttérinfónak. Szerintem én is hamarosan megnézem a sorozatot, meghoztad hozzá a kedvem.
Borsesz · http://borsesz.blog.hu/ 2010.07.07. 21:53:30
Mellesleg, ha én sorozatot nézek, és anyum megkérdi hogy milyen film van a TV-ben, akkor mindig a sorozat címét mondom :D
Tehát a film és a sorozat kicsit fura...
Utolsó kommentek